Nem lettünk okosabbak. Ez a legfőbb tanulság a "befalazva" című darabot látva. Ország Liliről szól, az Ország Lili teremben, a Bábszínház harmadik emeletén. Abban a színházban, ahol ő maga is dolgozott, ahol most az általa tervezett bábok láthatóak a földszinti üvegszekrényekben. Hazatalált, mondhatnánk, de mintha épp erről beszélne a darab. Nem talált haza.
Persze, az ember mindig a más életét látva okos, arról van véleménye, abban ismeri föl a rendszert meg a szükségszerűségeket. Ebből a szempontból az alkotók, Dragomán György és Gergye Krisztián nagyon tisztes játékot játszanak: ők a más életében sem tudnak rendet tenni, ott sem okosak. Képeket látunk, különböző tornamutatványok által megelevenített festményeket, fontos, szép mondatokat, Pilinszky búcsúztatóját, meg kevésbé fontos és kevésbé szép mondatokat, a teremőr asszony monológját. Vitéz László szokásos köszöntését, szervusztok, pajtikáim. Ezt rögtön elmondják vagy ötször, ha nem hagyja abba, fölállok és kimegyek, mondom magamban, de még túlságosan az elején vagyunk a történetnek. Nem hagyja abba, mégis maradok.
Megbánom ezerszer, mert az nem tanulság, hogy az elnyomás az elnyom, és az érzékeny emberek nem tudják megkötni a különbékét, Ha csak ennyi volna Ország Lili művészete, együtt halt volna meg a kommunizmussal. Vagy tovább él a kommunizmus, vagy Ország Lili volt ennél sokkal több. Vagy mindkettő.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.