Most épp szőke. Kicsi, nagyon vékony, mégsem törékeny, mert olyan a bicepsze, hogy bármikor elcserélném a magaméra. Az első részben hagyományos, bár nagyon dekoltált a ruhája, a második részben valami jópofa flamingós-papagájos valamit visel. És nem indul a program, ő csak venné a levegőt, de a zongorista, Philippe Cassard a Happy Birthdayt kezdi el klimpírozni.
Azt hiszem, meg is vagyunk. Dessay olyan pompásan játssza el a köszi-köszit, mi meg olyan vidáman verjük össze a két tenyerünket az ötvenharmadik születésnapra, hogy ebből már baj nem lehet. Neki tovább kell játszania, most már bejárt úton, mert Cassard tovább alakítja a megvadult zongoristát, nem a Rózsaária ismert bevezetőjét játssza. Mikor Dessay eljátssza, hogy akkor ő akár ki is mehetne, akkor vált a pianista, és jön Figaróné áriája. Nem azt mondom, amit illik, hogy évek óta nem énekel színpadon, pedig mennyire csodás és intakt a hangja. Évek óta nem énekel színpadon, de nincs is rá szüksége, itt van egyedül, és kerek a történet, érzékelhető a szituáció. A hang ellenőrzés alatt van, ezt abból is lehet érezni, hogy néha kibukik onnét, és van egy-egy másodperc, amikor nem hagyja magát, nyikkan, vagy csak zörren. De tényleg csak pillanatokra, hogy érezzük, micsoda munka ez, lazulni, énekelni, kifejezni, és közben száz százalékosan koncentrálni. Mozartok között egy adag Schubert-dal, végigjátszva mindet, nagy gesztusokkal, mégsem lehet még csak megkérdőjelezni semmit sem, ez pont így jó, pont ennyit bírnak el, pont így kell. Neki pont így kell, így átélhető nekünk is az ifjú apáca kapaszkodása a mennyei vőlegénybe, vagy Margit, ahogy elfogja a nagyon is testi vágy a szép fiatalember iránt. Majdnem zavarba hozza az embert, ahogy végigsimít magán.
Ugyanez a Margit énekli a második rész végén az Ékszeráriát Gounod-tól, ó, ha így látna. Utána néhány Debussy, közben egy szép adag halálos ítélet, Pfizner dalai, nincs ember, aki ezt sikerrel tudná elénekelni. Most meg majd bárki műsorra tűzi, azzal kell szembesülnie, hogy rendben van, vagy akár jó is, de hol van mindez Natalie-tól.
Hol van bárki, Natalie-hoz képest?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
operaviva 2018.05.03. 19:52:29
Thank you.
Helena, Prague
operaviva@seznam.cz