Egyszer együtt vacsoráztam Barbara Bonneyval. Talán próba után, másnap volt a dalestje a Zeneakadémián, ami életem nagy énekes-élményei közé tartozott, tartozik ma is, pedig nincs nagyon sok, de hát itt megvolt mindaz, amit az ember szeret, a gyönyörű hang, a technikai biztonság, a tisztaság, zeneiség és még valami varázslatos természetesség is, mintha minden csak úgy jönne, lazán, nem is tudom, talán az intelligencia velejárójaként. Körülbelül ilyen volt a közös evészet is, mindenről lehetett beszélgetni vele, nem csinált nagy ügyet magából, és még olyan bájos is volt a meredeken elálló füleivel meg a turcsi orrával - tényleg nem tudom, miért állt neki jól minden, vagy hogyan tudta ezeket viselni úgy, hogy olyan csinos maradjon. Aztán a koncert, nem volt telt ház, ő meg valami trikó fazonú ruhában lépett föl, nagy kivágással, utána megkérdezte tőlem: nem volt túl sok? Inkább túl kevés, mondtam, mert néha, sajnos tényleg ritkán, de eszembe jutnak amolyan szellemesnek tűnő válaszok is.
Még vacsora közben mondta, hogy három fontos dolog van az életben, a vörösbor, a golf és az éneklés. ebben a sorrendben? - kérdeztem vissza, de nem. Vörösbor, éneklés, golf. Érdekes módon a ruháról nem beszélt, pedig most, hogy a koncertezéstől visszavonult, a tanítás mellett ezzel foglakozik, Salzburgban van butikja, saját tervezésű ruhákat forgalmaz. Az a bolt neve, hogy Bonney & Kleid.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.