Most fájt, de nem baj, fájjon csak. Újabb nagy hal a klasszikus zenéből, akit zaklatással vádolnak, és könnyen lehet, hogy nem csak vádolják Daniele Gattit, mert az amszterdami Concertgebouw már felbontotta a szerződést vele, a Mahler Chamber Orchestra meg vizsgálatot rendelt el, és mindenkit kér, hogy jelentkezzen, ha valaha is nem helyénvaló közeledést tapasztalt a karmester részéről. Közben meg Gatti mégis nagyszerű karmester, valahányszor itt volt, mindig jó koncertet vezényelt. Ezt most a bőrünkön vagy fülünkön tapasztaljuk, hogy esetleg elveszítünk egy jelentős karmestert, amikor épp nincsenek is valami sokan. Kettőt már elbuktunk, de Levine-t látni úgysem volt esélyünk, Dutoit egy kicsit mindig túlértékelt volt, mindkettő mögött nagy életmű van, de Gatti még hatvan sincs, jó volna, ha tévedésnek bizonyulna.
Önzés, tudom, és az is önzés, ha eddig nem jutott eszembe, most meg hirtelen igen, hogy azért ilyen botrányok máskor is voltak. A nagy Caruso például 1906-ban keveredett botrányba (a Majomház-botrányba), egy nő fenekét csipkedte meg a Central Parkban, letartóztatták, és végül tíz dollárra büntették, bár a tárgyaláson a megcsipkedett asszony nem bukkant föl, de jelentkezett más, hogy őt is csipkedte a tenorista. Akkor az emberek legyintettek, hülye olasz, nem tudja, hogy kell viselkedni Amerikában.
Eszemben sincs visszasírni azt az időt, csak azon gondolkodom, hogy ha ma történne, vajon egy Caruso nyakát is kitörnék, vagy ahhoz mégis nagyobb érdekek fűződnek, elég és kifizetődőbb a botrány a büntetésnél.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Csodabogár 2018.08.08. 08:25:12
András L 2018.08.08. 09:58:25
András L 2018.08.08. 10:04:25