Mindig voltak számomra homályos részek a Bánk bán szövegkönyvében. Hogy mást ne mondjak, amikor Ottó térdre borul Melinda előtt, ő azt mondja, mármint azt énekli, hogy "midőn kezem megkérte Bánkom, térdre nem rogyott, de mint Alfonz vagy Caesar álla ott". Ki az az Alfonz? Aki híres Alfonz eszembe jut, az Bölcs Alfonz, de ő a bölcsességéről volt híres, nem arról, hogy nem térdepel, ráadásul a Bánk bán történésének idején még annyira bölcs sem lehetett. Kínomban egyszer megkérdeztem Szabó Kristófot, aki akkor talán már az operaházi kórusban énekelt, az orgonaművész Kistétényi Melinda fia volt, és valószínűtlen dolgokat tudott bármikor lehívni az agyvelejéből. Egyszer, amikor felvonásvégén elakadt a függöny, azt mondta a visszérpáholyban (a földszinti jobb hátsó nézőtéri bejárat) ácsorgóknak, hogy utoljára 1980 március 17-én nem ment össze a függöny. A dátumot persze nem mondom pontosan, éppen az a lényeg, hogy az ilyesmit átlagos ember nem jegyzi meg, és egyáltalán nincs az adat mozgósítható állapotban nála.
Na de Alfonzot Kristóf sem tudta. Így aztán én sem tudom, azóta sem. Viszont volt egy másik félmondat, amibe mostanság belebotlottam, mármint nem mondatba, hanem a történelembe, amit az hordozott. Bánk és Tiborc kettősében a nagy fordulat, addig Bánk nem nagyon figyel, és inkább okítaná Tiborcot, de észreveszi a jobbágy homlokán a sebhelyet, és Tiborc mondja is, hogy "ifjúkorodnak hajnalán, Zárában, borzasztó csatán egy velencei orgyilkos akart téged s atyádat kivégzeni, de én... hagyjuk ezt, régen volt". Ha eltekintünk attól,hogy borzasztó csatákban már a helyzetből fakadóan nincsenek orgyilkosok, aki öl, nem orozva öl, hanem önként, engedéllyel és, mondhatni dalolva - na jó, még ebben sem vagyok biztos. De az egész helyzet sem légből kapott, bár a színdarabban Jadera szerepel, de ha beírom a keresőbe, mindig valami zadari hotel, étterem vagy utazási iroda jön elő, és nyilván nem véletlenül. A librettóban aztán Zára is lett belőle,és tudni lehet, hogy Zára a Magyar Királysághoz tartozott, míg a negyedik keresztes háború alkalmából meg nem támadták a velenceiek a vak Enrico Dandolo dózse vezetésével. Nem csak megtámadták, el is foglalták, hiába ténykedett ott vitézül Tiborc és az ifjú Bánk az idősebb Bánk oldalán. Szóval ez éppenséggel meg is történhetett volna, valamikor 1202 november 10 és 24 között.
Mi sem hagytuk magunkat, mert a várost másfél évszázad múlva újra el kellett foglalnia Velencének, de arról már szegény Bánk bán nem tudhatott.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
András L 2018.09.03. 11:38:29
stolzingimalter 2018.09.03. 16:04:45
András L 2018.09.03. 17:19:35
Scotto sipításával kapcsolatban az jutott eszembe, hogy két olyan felvételt tudok, ahol számomra teljesen hiteles volt: Fenena Muti-val és Mimi Votto-val! Az utóbbiról elég ledorongoló kritikát olvastam a Grammophone-ban. Scotto-n kívül mindenkit porig aláznak, Poggi-tól Jolanda Meneguzzer-ig....Szerinted, miért?
stolzingimalter 2018.09.03. 18:03:28
András L 2018.09.03. 18:05:55
stolzingimalter 2018.09.03. 18:09:03
András L 2018.09.03. 18:14:34
Bóka Gábor 2018.09.04. 22:49:36
Annyi pontosítást, ha szabad, hogy a Bánk bán eredeti, Egressy-féle szövegkönyvében is "Jádra" szerepel - Zárát már Nádasdy Kálmán írt 1940-ben, amikor átdolgozta a librettót. Ahogy a többi részt, ezt is lefordította magyarról magyarra.
stolzingimalter 2018.09.05. 07:08:36