Kocsis szavalta a nyolcvanas évek elején, hogy "Felfordult a ferdeajkú vén trotty", el voltam hűlve, hogy ilyen van. Nem a politikai költészeten, hanem a politikai KÖLTÉSZETEN, hogy hiába a vagányság meg a rettenthetetlenség, olyan nyilvánvalóan vers, amit mond, és hogy egy vers még ma is, vagyis tegnap is szájhagyomány útján is terjedhet. Mint a 451 Fahrenheitben, az emberi elmében marad meg és onnét adódik tovább az irodalom. Ki írta ezt? Petri György.
Ez lehetett volna sorsa, hogy politikai költő marad belőle, ezt a tíz sort ismételgetik, a húgyfoltos sliccel meg a nagy októberivel, de a helyzet túl bonyolult lett. Petri túl kellemetlen lett, és mindenkinek kellemetlen, mert hogy ő köszönte, de nem, nem kötötte meg a kis alkukat, a mindenki számára elfogadható kompromisszumokat, nem mondta, hogy a piacról él, és nem mondta, hogy kis sárga csekkek. Nem is tudom, mióta átutalások vannak, mit szokás az utóbbiak helyett mondani. Kellemetlen ember maradt, mert mindenkit arra emlékeztetett, hogy te (én) viszont megtetted, piacról éltél és sárga csekkeket fizettél be. És ha a rendszerváltás ki is húzta a lába alól a szőnyeget vagy a lábtörlőt, az is kiderült, hogy mégis költő, tanulható, tanítható, érettségi tétel.
Egy pillanatra megijedtem az idén, hogy Petri talán ugyanaznap született, mint Sztálin, de nem. Sztálinnak még a hamisított születésnapja is az év legsötétebb napjára esett, 21-ére, Petri meg 22-én született, hetvenöt éve.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.