A képen látható tárgy nem egy katana, vagy valami, talán inkább szerves anyagból készült keleti harci eszköz közelről, hanem Bukta Imre egyik művének részlete. A mű maga különböző mezőgazdasági eszközöket használ, csillogó fémet, piros vasvillát, és hozzá tartozik ez a hosszában kettévágott napraforgószár, rajzzal. A Kieselbach Galériában látható jelenleg, néhány megvásárolható és már magántulajdonban lévő Bukta-kép közelében. Az ember azonban, ha már eszébe jutott a kard, szívesen gondol úgy Bukta Imrére, mint aki lóháton vagy kerékpáron kiment a mezőre, kezében villogott jó, éles kardja, és azzal sújtott le a napraforgóra, amely úgy nyílt ketté a csapás után, akár a török basa a Kukoricza Jancsival való randevúja után.
Kettényílt, és láthatóvá lett a belső, hogy minden napraforgó magában hordozza nemcsak a végzetét, de a gyilkosa képét is, a kíméletlen kombájnt, amely csak halad előre, és vágja őket, nem hosszában, de keresztben. Ennek a mázlistának talán megadatott a saját halál.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.