Nem tudom, mi kell egy regényhez, de annál biztosan több, mint amennyit Finy Petra beletett a Marlenkába. Az biztosan kevés, hogy van ez a Zoltán Gábor-féle Orgia, annak a világát átveszi az ember, aztán hozzátesz valami jó kis történetet a vad Városmajorból, és csak össze kell dolgozni a kettőt, szellemekkel vagy nyugodni képtelen holtakkal, és köszönöm, készen is vagyunk. Dőlt betű – álló betű, két világ.
Sehol nem találom azt a két világot. Azt mondja a dőlt betűs világban valaki, hogy a papírnak (mármint a hamis igazolványnak) működnie kell. Hát, sajnos ilyet nem mondtak 1944-ben vagy 45-ben, mert akkor nem volt ennyi anglicizmus a nyelvben, nem tudták, hogy egy papír is működhet. Azt írják az álló betűben, hogy a hatvanas (vagy hetvenes?) években a kutyasétáltatók kifordított zacskókkal a kezükön várták, hogy a kutya elvégezze a dolgát, és ők összeszedhessék a kakát. Nem akarok senkit sem kiábrándítani, de a hetvenes években nagyon-nagyon kevesen szedtek össze bármit is, az volt a mondás, hogy azért fizetem az ebadót, hogy ezt elvégezzék helyettem. Hol voltak akkor még a kis nejlonzacskók egyáltalán? A hiperlelkiismeretesek esetleg újságpapírt vittek magukkal, később papír zsebkendőt. A nejlonzacskó túl nagy érték volt a kakacsomagoláshoz.
És így tovább, így tovább, nem kutyaszaron csúszik el a Marlenka. Nem tudok teljes anakronizmuslistát összeállítani, csak a tanulságot: ennél biztosan több kell. Nem anakronizmusból, erőfeszítésből.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Csodabogár 2019.10.12. 17:22:59
stolzingimalter 2019.10.12. 18:09:07