Lassan elszakadok az angolnás könyvtől (Patrik Svensson: Tenger a tengerben), de folyton valami különösbe botlik az ember. Az angolna a világirodalomban. A kezdetekkor. Mert, persze, az ember, ha az Iliászt olvassa, nem veszi észre, hogy szerepelnek benne angolnák, de ha van egy mániája (motívumgyűjtő), akkor rögtön kiugranak bizonyos sorok. "És a halak meg az angolnák körülötte sürögtek/ és veséje körül háját marakodva harapták". Svensson számára azért fontos, mert ezzel bizonyítani tudja, hogy az ókorban az angolnát nem tartották halnak. Nekem arról szól, hogy akárki is volt Homérosz, nem volt vak. Lehet, hogy borszínű volt számára a tenger, furcsa volt a színérzékelése, de aki ilyet ír, az már látott is ilyet, a halak érdeklődését a vese körüli háj iránt, ha az elesettet otthagyják a vízparton. Az angolnák ugyan sok-sok kérdést vetnek föl, de úsztukban egyet meg is oldottak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
András L 2020.05.05. 08:39:57
Születésnapos ma....
laliqua 2020.05.05. 08:54:10