Nem vagyok benne semmiféle honostorozásban, bús magyarságban, sorsverteségben, óriási szerencsének tartom, hogy itt élek, most élek, sőt, egyáltalán azt, hogy élek. De néha mégis hasznos, ha az ember ufósítja magát, idegenként néz körül az otthonában, és próbálja megérteni, amit lát. Szóval most szállt le a repülő tárgy, kilépek, és azt látom, hogy mindenütt hatalmas, kék plakátokon barátságos arcot vágó fejek. Nem beszélek magyarul, így azt gondolom, választási plakátok, és hogy mennyire peches az a párt, amelynek ilyen bávatag vigyorú figurákkal kell kiharcolni az emberek bizalmát. Nem lesz könnyű.
Ha mégis beszélek egy kicsit magyarul, tudom, mi az, hogy oltás meg élet, rájövök, hogy ez egy sokkal fontosabb üzenet annál, mint hogy szavazz rám, azt mondja, maradj életben, és szörnyű, hogy ezt a fontos üzenetet így tudják csak elmondani, hogy a hazánk nagyjai sorozatban ilyen fickókat és fickónőket sikerült összeválogatni. Jó magyarnak lenni, de néha nehéz.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gigabursch 2021.05.26. 08:00:57
S akkor még finoman fejeztem ki magam...
Persze a raktárkoncertért valamit adni is kell...
Aurora86 2021.05.26. 09:16:32
stolzingimalter 2021.05.26. 10:31:06
Csodabogár 2021.05.26. 19:07:37