Két okból kerülte az ember a Lánchidat, ha kerékpáron ült. Az egyik az út szélessége volt, a forgalomban nem lehetett előzni, mármint őt magát nem lehetett leelőzni, mert nem volt hová lehúzódni, így az ember folyton úgy gondolt magára, mint ronda fekélyre a társadalom testén. Miatta nem érnek oda az anyukák az óvodába, a szerelmesek a randevúra, az üzletemberek a hivatalos vacsorára. A másik ok az aszfalttaraj, vagy minek is mondják, ahogy kijárják a nehezebb kocsik és autóbuszok az utat, és annak két szélén állandó hullám lesz. Az építészet megfagyott zene, az útépítészet megfagyott folyó. Azon döcögni, csúszkálni, ide-oda vetődni nem nagy mulatság, el lehet esni csak úgy is, de alá is lehet fordulni a mögöttünk jövőnek. Nem csak itt probléma, de itt a legzavaróbb.
Mivel nemcsak itt probléma, mindig várom, hogy egy nap valaki a homlokára csap: hiszen alkalmatlan anyagból burkoljuk az utakat, valami mást kellene fölhasználnunk, de láthatólag ezt ugyanúgy nem érti senki, mint ahogy a Petőfi Sándor utcában sem jöttek rá, hogy az a térkő, amivel bevonták, mindig feljön, lyukacsos az utca, évről évre, félévről félévre javítani kell. Most épp nem javítják, az talán olcsóbb.
A Lánchídon maradva: a lassítás egyelőre megoldott, mivel személyautók nem mehetnek át a hídon, nincs óriási forgalom, lehet előzni, vagy félelőzni, kicsit átlógni a másik sávba a nyomorult biciklista miatt. A taraj sincs még ott, de az aszfalt maradt, már most nem teljesen egyenletes a felszín, és tessék majd megnézni májusra, mi lesz belőle.
Régebben azt hittem, az idő múlása miatt van, hogy az ember azt érzi: ez egyre kevésbé a mi városunk, de azért sokan segítenek az időnek elvégezni a munkáját. Nem a mi városunk. De akkor kié?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gigabursch 2022.12.20. 08:35:12
Időnként (terheléstől és elfajulástól függően) le kell marni az aszfaltot síkra és fel kell hordani az új kopóréteget.
Ezért is hívják kopórétegnek.
Sajnos nincs olyan aszfaltkeverési és szőnyegezési technológia, ami más frakcióarányt tenné a kerekek alá, mint a többi részre.
Persze biztos van az a pénz...
De se át AEÁ-Kanada, sem az EU és szomszédai, sem Ausztrália nem költ ilyen marhaságra. Nem ők nélkül...
Ugyanakkor egy dolgot nagyon nehéz itthon elfogadni.
Sajnos az aszfalt fenntartását tekintve a Kárpát-medence nem a legkedvezőbb hely.
Ennek oka egyrészt a nyári meleg, másrészt a sok-sok olyan őszi-téli-tavaszi nap, amikor ±fagypont van az útpályában.
Ugyanis az aszfalt porózus, lassan átengedi a vizet, a víz viszont hajlamos megfagyni, majd nyomás hatására olvadni.
S mindez hosszú heteken keresztül akár napi 40000(!) olvadás-fagyás ciklust jelent(het).
Ami pont ugyanennyi feszítést és repesztést is magával hoz.
Tanulságos megnézni pl a Tour de France ketékpárosversenyt, hogy hol vannak azok a szakaszok, amik ugyanezen okból szanaszét vannak kátyúzva.
polyvitaplex 2022.12.20. 09:15:54
A bringások különben se panaszkodjanak, nekik nem kell súlyadót, kötelező biztosítást, útdíjat, benzinárba beépített adót, parkolási díjat fizetniük. Az így megspórolt pénzt mindenféle státusszimbólumra, bringás napszemüvegre, spéci kesztyűre, tököm tudja milyen cuccokra költhetik, érdemes megfigyelni egy-egy biciklis felvonuláskor, hogy a sok szín ellenére mennyire uniformizált a kritikus tömeg.
És a bicajos agresszió a járdán külön szám.
Gyalogolni jó.
laliqua 2022.12.20. 09:45:02
Itthon ülni jó!
polyvitaplex 2022.12.20. 15:34:24
csorsza 2022.12.20. 19:51:10