A Határeset című svéd filmről szerettem volna mesélni, mert olyan jó kis korrekt szörnyűség, malacfarkú lényekkel, akik az erdőben szaladgálnak, de gondatlanul és előre nem látóan megnéztem a Csillag születiket. Ez is egy tanulság, hogy a rossznak mindig van ereje, nehéz tőle szabadulni. Persze, ravasz dolog, a Csillag születik előzetese igazán vonzó, és a film egészének is megvan az a tanulsága, hogy"ahhoz képest". Lady Gaga szuper filmszínész ahhoz képet, hogy énekes, Bradley Cooper szuper énekes, ahhoz képest, hogy színész. A probléma az, hogy Bradley Cooper rossz rendező, ahhoz képest, hogy látott már embereket rendezni, és nagy kár, hogy nem állt senki a háta mögött, aki erre időnként fölhívta volna a figyelmét. Így aztán jön a rengeteg közeli, mert van ilyen színész, aki úgy érzi, még több kell belőle, nem látják az emberek a finom kis színészi megoldásait, jó sok közeli és még közelebbi, hogy lássák a pirosra leégett orrát, meg a cipője talpát, mert ő azzal is tud játszani. Közben meg telik-múlik az idő, percek, negyedórák, órák, és mindent előre ki lehet találni, és minden pont úgy történik, ahogy az előre ki volt találva, és a könnyekből szépen takony lesz, mert ez ilyen film.
Közben azért látom, hogy ebben a minőségben sem hatástalan, jelenleg 94 %-os a tetszési arány, százból abba a hatba tartozik az ember, amelyik hüledezik, hogy vajon ebben mi jót, érdekeset, szépet találnak a többiek. De hát ilyennek is kell lennie: unhappy few.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.