Vannak az egyslágeres emberek, akik talán még rejtélyesebbek, mint a sokslágeresek. Mert az utóbbinál sem érthető minden, leginkább a kimerülés nem. Miért tud valaki tíz éven át azonnal megmaradó, fülbemászó, emlékezetes, esetleg generációknak fontos dalokat írni, és aztán miért veszíti el ezt a képességét? És aki csak egy slágert írt, azzal mi történik? Lehet véletlenül is eltalálni a korszellemet és a közönségigényeket?
Így gondoltam mindig Toto Cutugnóra is. Nekem rettenetes volt a nagy slágere, a Lasciatemi cantare, de valamit nyilván eltalált, az olasz büszkeséget, meg annak a nemzetközi lenyomatát. A dallam meglehetősen egyszerű, a szöveg meg olyan, mintha paródiának szánták volna, rakjunk egymás után olyan olasz szavakat, amelyeket mindenki ismer: Buon giorno, Italia, spaghetti al dente. Úgy beszél, mint az utcánkban a becsalogató ember, megkérdezi a remélt klienstől, hogy honnét jött, aztán elkezdi mondani az adott ország futballcsapatainak nevét. Egyszer még indulni fog az Eurovízió Dalfesztiválon.
Toto Cutugno egyébként elindult, meg is nyerte a versenyt 1990-ben, de nem a L’italianóval. Ezzel együtt vagy ennek ellenére mégsem egyslágeres szerző. Van egy másik, ugyanilyen híres száma, csak azt nem ő vitte világhírre, de attól még ő írta: az Indián nyár. Eredeti szövege szerint ugyan Africa a szám, de kapott francia sorokat, jött Joe Dassin, és igaz, hogy a dal kicsit gátlástalanul lopja Domenico Modugnót, és a Távollétet, de attól még sláger. Szóval van egy ilyen, még rejtélyesebb jelenség is, a kétslágeres szerző.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ceratium 2023.08.27. 09:37:34
Valószínűleg nem ő írta.
Egy befutott, ismertebb szerző, jogi, marketing és egyéb okokból, megpróbál futtatni egy viszonylag tehetséges strómant, egy-két számig, amíg működik a dolog, azután megy a levesbe. Remek példa erre a Final Countdown, ami a semmből ugrott elő, a 80-as évek rockzenéjének tökéletesen megfelelő, profi hangszereléssel, vokállal, szólókkal, és nem is túl hülye szöveggel uralta a listák első helyét. A popzenében pláne, elég csak a "Words"-re, a "Voyage"-ra van az "I Like Chopin"-re gondolni.
Az aktuális, (könnyű)zenének csúfolt retteneteket nem ismerem (maradok inkább pl. Thomas Adésnél, esetleg Eötvös Péternél), de biztosan ma is így van.
De, ismétlem, ez magánvélemény, lehet, hogy hibás.
Field64 · https://moviecops.blog.hu/ 2023.08.28. 06:52:05
hosszan exponálunk · hosszanexponalunk.blog.hu 2023.08.28. 09:18:31
Billy Hill 2023.08.28. 13:24:59
Billy Hill 2023.08.28. 13:33:50
Sajnos sokszor ez ment. Ha Chris Rea akkor "Road to Hell", ha Mezzoforte akkor "Garden Party", ha Level 42 akkor "Lessons in Love", holott sok előadónak 10-20 albuma is van. De általában sikerült ugyanazt az egy számot játszani mindig...
Aurora86 2023.08.28. 14:53:34
www.youtube.com/watch?v=BPPP3X3Bhyc
Atestan 2023.08.28. 16:54:02
stolzingimalter 2023.08.28. 17:19:32
stolzingimalter 2023.08.29. 13:49:20
Szeszélyes Nyár 2023.08.30. 14:31:57
Schrott Nach 8, német előadóban ritka az ilyen önfeledt szellemesség, nem is értem. Vidám rendezvények csúcspontja szokott lenni a közös óbégatása.