
Valamiért mindig tartottam Mestrétől. Azt is tudom, miért: Fajth Tibor Velence-könyvében írja, hogy csúf, ipari város. Hát, oda nem megyünk. Olyan van otthon is. Nem is mentem évtizedeken át, de most igen, és persze, hogy se nem csúf, se nem érzékelhetően ipari. Kicsinek kicsi, és persze többnyire nem magáról szól, hanem a szomszédos Velencéről, de ez csak nem bűn. És ilyenkor Mestre tud valamit, amit Velence nem: csodálatos könnyű, édes illat leng a városban, hárs vagy akác, vagy mindkettő egyszerre. Megáll az ember egy-egy sarkon, és arra gondol, hogy ha volna ilyen otthon is, nehezen mozdulna el onnét.
De hát Fajth Tibor szellemi gyermeke vagyok, legalábbis Velence-ügyben, az ő könyvét olvastam először a városról. Miatta nem megyek át ma sem a Szent Márk téren a két oszlop között, mert azt írta, hogy ott voltak valaha a kivégzések, balszerencsét hoz ott átmenni. Az emberek nagy többségének erről fogalma sincs, vígan mászkál az oszlopok között – bár lehet, hogy aztán balszerencséjük lesz, csak nem tudják, mitől.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
hosszan exponálunk · hosszanexponalunk.blog.hu 2025.06.08. 05:20:21
Ceratium 2025.06.08. 22:32:49
"Hanem azt kevesen tudják, hogy e két oszlop „között” igazi velencei nem szokott átjárni, az mind az oszlopokon túl, a piazzetta két oldalán megy végig, közepett csak a maledetto tedescót hagyják őgyelegni, aki fösvény a ciceronénak megadni az öt lírát, s maga akar eligazodni a vörös táblájú kalauzkönyvvel a kezében. Minket azonban, kik nem vagyunk sem fösvények, sem németek, megóv a kalauzunk a rajtunk eshető gyalázattól, megismertetve a két oszlop közének elátkozott természetét.
A respublika első századaiban e két oszlop között ütötte fel tanyáját egy hírhedett szerencsejátékos intézet, mely sok előkelő patríciust juttatott tönkre. Egyszer a tízek tanácsa megsokallta a dolgot, s kihirdetteté, hogy aki még e játékbarlangba be fog lépni, az minden perpatvar nélkül kivégeztetik. – Ezt természetesen nem akarták elhinni, s a következő éjjel ismét elősompolyogtak, köpönyegbe burkoltan, arcaikon álarccal a játékbarlang szokott látogatói. De már a második látogató nem lépett be az ajtón mert az elsőt már ott találta az ajtó fölötti lámpásvasra felakasztva. Akasztóvason egy velencei nobilit! Nyilvános téren! Akit még ha elítéltek is, csak pallossal és csak sötétben végeztek ki; holttestét nem látta többé napvilág. És most egy ott libegett a szélben: az álarc most is az arcán, köpenye a vállain, arany sarkantyú pengtek, ha bokáit összeverte a szél. – Többé velencei e házba be nem lépett; de nemcsak e házba, hanem még azután, hogy a játékbarlang rég eltűnt onnan, a pusztán maradt térre se tette a lábát velencei bennszülött, s arról ismerik fel még ma is az idegent, hogy az gondatlanul keresztülsétál az átkozott közön.
Még most is megtartják ezt az emléket."
stolzingimalter 2025.06.09. 06:13:54
polyvitaplex 2025.06.09. 13:26:56
Tegyenek ki egy táblát, hogy „Ha Velencébe jössz, tiszteletben kell tartanod a kulrútánkat!” És akkor az idegenek majd nem fognak összevissza mászkálni. Legyen végre rend. Budapesten az idegeneknek se lehessen sörrel koccintani.